Ánizs 

A Közép-Keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjében lévő szigeteken őshonos közönséges ánizst a rómaiak vitték a mai Olaszország területére. A rómaiak általános egészségjavító fűszerként használták, többek közt emésztést segítő desszertekben. Plinius feljegyzései szerint nem csak a leheletet frissítette, hanem meg is fiatalította az embert. Ha valaki ánizsnövényt akasztott az ágya fölé, az elűzte a rossz álmokat. Termesztése a középkorban egész Európában elterjedt, s a füvészkönyvek gyakori gyógyírként emlegették. A XIV. században I. Edward luxuscikknek minősítette és adóval sújtotta.

Napjaink fitoterápiája a növény termését és annak illóolaját használja, hatóanyaga az anetolt, metilkavikolt, ánizsaldehidet tartalmazó illóolaj. Görcsoldó, bélgörcsoldó, köptető és antibakteriális hatásuk jelentős. Az illóolaj fokozza a légutakban a csillószőrök tevékenységét, mivel részben a tüdőn át választódik ki. Ennek köszönhetően köptető hatású. Emésztési rendellenességeknél, felfúvódásnál görcsoldó. Étvágyjavító, fokozza az emésztőszervek működését. Gyakran alkalmazzák más gyógynövényekkel kombinálva.

A földközi-tengeri régióban őshonos koriandert manapság az egész világon termesztik. Étkezési és gyógyászati felhasználását már a 3000 évvel ezelőtti Ebers-féle papirusztekercsek is megemlítik. Hippokratesz is gyógyszerként használta, Európa-szerte a rómaiak terjesztették el. Egyike volt a legkorábbi fűszernövényeknek, amelyek Amerikába kerültek.
A friss levelek illata, íze és jellege teljesen különbözik a szintén fűszerként használt termésekétől. Gyógyászatban a növény termését és illóolaját használják, melynek fő komponense a linalool.
 Koriander

Étvágyjavító hatású, fokozza a gyomornedv elválasztást, elősegíti az emésztést. Csökkenti a bélgázképződést, a puffadást, enyhe görcsoldó. Gyakori alkotórésze a gyermekteáknak konyhaköménynyel, édesköménnyel együtt.

Cickafark 

A fészkesvirágzatúak családjába tartozó Achillea nemzetség mintegy 80 faja közül Európában a közönséges és mezei cickafark gyógyászati alkalmazása terjedt el. Virágzatait, virágos hajtásait és illóolaját hasznosítják.
A trójai háború idejéből (i.e. 1200-as évek) feljegyezték, hogy a híres trójai hős, Achilles a monda szerint arra használta a növény leveleit, hogy a sérült katonák sebeinek vérzését elállítsa és gyógyítsa vele. Innen ered a növény elnevezése is. Illóolaját már a XVIII. század elején is használták.

Napjainkra több mint 100 értékes vegyületet azonosítottak a cickafarkban. Hatóanyagai többek között gyulladáscsökkentő, hámosodást elősegítő és görcsoldó hatással bírnak. Teáját gyomornyálkahártya-gyulladás, vastagbélhurut, fogínygyulladás kezelésére, valamint hüvelyöblítés céljára alkalmazzák.

A mediterrán eredetű körömvirág virágzatát, esetenként a magvak hidegen préselt olaját is használja a gyógyászat. A körömvirág és készítményei gyulladáscsökkentő, hámosító, sebgyógyulást elősegítő, sejtvédő, valamint antioxidáns hatásúak, de antibakteriális aktivitásáról is beszámol a szakirodalom.
A modern fitoterápiai gyakorlatban legtöbbször kenőcs, esetleg egyéb kivonat formájában sebek, bőrpanaszok kezelésére alkalmazzák. Nélkülözhetetlen a csecsemőápolásban az érzékeny, kivörösödött bőr vagy a pelenka-dermatitisz kezelésére.		 Körömvirág

 

Vadrózsa 

A vadrózsa vitaminban gazdag gyümölcse a csipkebogyó, melyet a gyógyászatban magas C-vitamin- és más (B1-, B2-, K-) vitamin-, valamint ásványianyag- és nyomelem tartalma miatt használják. Értékesek a vitaminok mellett előforduló flavonoidok és karotinoid színanyagok is.
A népgyógyászat számtalan indikációs területen alkalmazza, ezek közül az enyhe hashajtó hatást jelentős pektin és gyümölcssav tartalma indokolhatja.
Gyakori alkotója megfázás, felső légúti panaszok esetén használt teakeverékeknek. Lázas gyermekeknek a csipkebogyótea mézzel édesítve igen hatékony, kellemes ital.

 

Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó konyhakömény egyike a Föld legelterjedtebben használt, kedvelt fűszernövényeinek.
Az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak egyaránt ismerték és gyógynövényként is számon tartották. A középkori kolostorkertekben mindig megtalálható volt. A korabeli megfigyeléseket és javallatokat napjaink tudományos ismeretei igazolták.
Gyógyászatban termésének illóolaját használják, melynek jellemző komponense az illatot is adó karvon és limonén.		 Konyhakömény

A konyhakömény szélhajtó, emésztést elősegítő, de fokozza az epetermelést és epeürülést is. Gyakori alkotórésze a gyomor- és bélrendszer görcseinek oldására használt készítményeknek. Ajánlják további egyéb gyógynövényekkel kombinálva ideges eredetű gyomorpanaszokban, csecsemők és gyermekek hasfájásának oldására is. Alkalmazása különösen a gyermekgyógyászatban terjedt el kamillavirágzattal, édeskömény- és/vagy ánizsterméssel együtt.

Prof. Dr. Kéry Ágnes