Hazánkban általánosan elterjedt gyógynövény, ami jól érzi magát a száraz és mediterrán tájakon is. Szárnyasan szeldelt leveleiről, fészekvirágzatba tömörülő apró fehér virágairól könnyen felismerhetjük útszéli növénytársulásokban, séták, tárák alkalmával. Virágzásakor, kora délutáni napsütésben érdemes gyűjteni. Árnyékos helyen szárítsuk, majd lezárt papírtasakban tároljuk.
Gyógyászati célra leveleit és virágait használjuk. Készíthetünk belőle forrázatot (teaként fogyasztandó), tinktúrát (ecsetelésre, öblögetésre), kenőcsöt (külsőleges felhasználásra). Hatóanyagai: illóolaj (jellemző összetevőjük az azulének), cserzőanyag, keserűanyag, flavonoidok (pl. apigenin).
Alkalmazása:
A fitoterápia elsősorban gasztro-intesztinális panaszok esetén alkalmazza. Teáját gyomorfekély, bélhurut (és ezzel összefüggő puffadás, émelygéses panaszok stb.) esetén ajánlják, étvágyjavító teakeverékek komponense is. Gyulladáscsökkentő hatása révén női panaszok esetén lehet hatásos (görcsoldás, hüvelyi panaszok kiegészítő kezelése).
Antiszeptikus hatásának köszönhetően szájnyálkahártya panaszok esetén tinktúráját ecsetelésre, öblögetésre egyaránt használhatjuk. Illóolajából készülhet (akár házilag) azulénes kenőcs, ami gyulladáscsökkentő hatása révén érzékeny, kipirosodásra hajlamos, valamint ekcémás bőr ápolására is ajánlott, de visszér, aranyér, zárt égési sebek gyógyulásában is segíthet.
Szerző:
Szabó Erika,
természetgyógyász
Bp. Százados út